Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakdolgozat BA

SZÖVEG ÉS ZENE SZIMBIÓZISA KODÁLY ZOLTÁN SZÉKELY FONÓJÁBAN

INTERACŢIUNEA MUZICĂ-TEXT IN LUCRAREA ŞEZĂTOARE LA SECUI DE KODÁLY

TÉMAVEZETŐ (CONDUCĂTOR ŞTIINŢIFIC): conf. univ. dr. MAKKAI GYÖNGYVÉR 

MŰVÉSZETI EGYETEM MAROSVÁSÁRHELY, UNIVERSITATEA DE ARTE TÎRGU-MUREŞ

MAGYAR MŰVÉSZETI KAR, FACULTATEA DE ARTE ÎN LIMBA MAGHIARĂ

 

A dolgozat az alábbi linken elérhető:

https://drive.google.com/file/d/1T-Ap6ME92eyNnBRxAeE1MEgTgRzltPh-/view?usp=drive_web

Szakdolgozatomban azt szeretném bebizonyítani, hogy egy vokális műben a szöveg, a tartalom, mennyire szerves része a zenének. Úgy gondolom, hogy a zene soha nem öncélú. A hangok mellett akár a szünetjel is komoly mondanivalóval bír. Dolgozatomban arra szeretnék rávilágítani, hogy a zene a szöveg szolgálatában áll. Nem a szöveg ritmikai egysége, a hosszabb-rövidebb szótagok váltakozása, nem a ritmizálási szabályok foglalkoztatnak engem, hanem minden esetben a szöveg mögötti tartalom. A zeneszerző eszköztára, a harmóniák, a ritmus, a dinamikai jelzések, a zenei utasítások, az érzelmi, hangulati fokozók, akár a megfelelő énekhangszín megválasztása a mű gondolatiságát szolgálja. Énekesként, közel húsz éve a színpadon állva, úgy érzem, hogy a színpadi jelenlétnek a savaborsa a szöveg mögötti tartalom. Természetesen elengedhetetlen a hangszer használatának technikai tudása, beleértve az énekhangot is, de az, mind csak eszközként szolgál arra, hogy az előadó el tudja énekelni minőségben a művet.

Szinte felnőttként tapasztaltam meg, a sok színpadi szereplésen és az operakurzusokon való továbbképzésen, hogy nem elég a szép hang, a hibátlan előadás, hiszen a szépség a semmibe vész, ha nincs mögötte az eszencia, amit a szerző közölni akar azzal a művel. Tudnunk kell átadni a színpadon az érzelmeket, árnyalni az énekhangot, használni a dinamikai színeket, érzékeltetni a fájdalmat, az örömöt, az elhagyatottságot és ezernyi színt a színpadon.

Dolgozatom témájához, erre elemzendő műként, Kodály Zoltán Székely fonó daljátékát választottam, néhány sarkalatos pontját elemezve. Egy olyan remekművet, amely közel 100 éve folyamatosan műsoron van. Foglalkoztatja az előadókat, rendezőket, operaénekeseket, zenetörténészeket, kritikusokat és mindig van mondanivalója. Hallgatjuk, és azt érezzük, hogy minden sejtünk benne él, mintha a magyarságunk gyökere fakadna belőle. Megmagyarázhatatlan érzés, hiszen egyszerű népdalaink csendülnek fel, mégis felkavaró és katartikus.

Bukovinai székely származásúként érzelmileg nagyon erősen kötődök ehhez a műhöz. Úgy érzem zeneiségével, dalaival, mondanivalójával zsigereimbe hatol, mely arra késztet, hogy a szöveg és zene kapcsolatának vizsgálatára ezt a remekművet válasszam.